A közös ima
Pál apostol útmutatást adott Timótheus számára a gyülekezetekben történő
közös imára nézve: „Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen,
tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.”[1]
A „hely” itt helységet jelent, pl. egy városi, falusi közösséget vagy akár megyei központot. Pál itt azt mondja, lehetetlen, hogy egy helységben olyan hívők jöjjenek össze a gyülekezési helyeiken közös imádságra, akiket eltérő tanítások és különböző felekezetek hagyományai szakítanak el egymástól. Ilyen imát nem ismernének el az égben. Még ha egy település összes felekezete az ökumenikus mozgalom vonzásában jönne is össze egy helyen közös imára, azt sem hallanák meg a mennyben, mivel Isten szavának magyarázata tekintetében még mindig véleménykülönbségek állnak fenn.
„Az Úr szemei az igazakon vannak és az ő fülei azoknak könyörgésein, az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön.”[2] Viszálykodás, megosztottság és pártoskodás a test cselekedetei[3] és különösen súlyos bűnök. Olyan súlyosak, hogy a megosztottság okozóját maga Isten is utálatosnak nevezi[4], akit az első vagy második megfeddés után ki kell zárni a gyülekezetből[5].
Krisztus testének egy helyen csak egyetlenegy kifejeződése lehet. Abban mutatkozik meg, hogy mindazok, akik ehhez a kifejeződéshez tartoznak, egyképpen szólnak, nincsenek közöttük szakadások és mindnyájan ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben teljesen egyek[6]. Ha ez nem így van, akkor Krisztus teste - ellentétben azzal, amit Pál tanít nekünk - mégis megosztott[7]. A megosztott test pedig halott, mert szétdarabolt testben nem lakhat lélek[8].