[Home]
Egy nagy háztartásban élünk. Mi ugyanis - több család és egyedülálló fivérek és
nővérek - egy fedél alatt élünk együtt.
Konyhánkban ezért néha kissé szűken vagyunk, de valahogyan mindig sikerül a
közös étkezéseinkhez az asztalra tennünk az ételt.
Úgy élünk, mint egy nagy család. Ezen az alapon amennyire csak lehet,
mindent együtt csinálunk. Ez már a felkelésnél így kezdődik. Nemsokkal ezután
kerül sor a közös reggeli találkozásunkra, még mielőtt megreggeliznénk és
dolgozni kezdenénk.
A ház körül és a kertben mindig sok a tennivaló, de – bár egyszerű és viszonylag szerény életet vezetünk - ebből természetesen nem lehet megélni. Közösségi mesterségeink lehetővé teszik nemcsak, hogy életfenntartásunkat fedezzék, hanem azt is, hogy együtt dolgozzunk. Amink van és amit megszerzünk, mindannyiunké. Így aztán nincs közöttünk sem szegény, sem gazdag. Munkánk bevételét mindenki számára szükségleteinek megfelelően osztjuk el.
Az élet a közösségben
teljes élet. Többet ölel fel, mint evést, ivást és munkálkodást. Azok az órák,
amikor zenélünk – közös énekekkel és táncokkal -,
vagy amikor egészen egyszerűen megosztjuk szívünket egymással, szerfelett
fontosak. Kiemelkedően fontos az is, hogy a mi csodálatos gyermekeinknek szinte
minden szempontból részük lehet ebben a gazdag és értelmes életben, és
mellettünk lehetnek.
Mindazonáltal a közösségben megteremtett élet nem a földön létrehozott
mennyország, hanem inkább az ellentéte annak, amikor a legfontosabb elem, a barátság hiányzik! Ezen áll vagy bukik
ugyanis minden igazi közösség. Barátság nélkül egyáltalán nem működik semmi. A
barát mindig szeret, ahogyan azt egy régi bölcs mondás állítja. Ez az alapja
annak, hogy mi miért vagyunk és maradunk együtt. Barátok vagyunk. Nem tudunk és
nem is akarunk semmi mást.
A közösségi életben nyilvánvalóvá lesz minden gyengeségünk, de minden
erőnk is. Kapcsolataink megmutatják emberi nagyságunkat, de kudarcainkat is.
Bepillantunk emberi természetünk mélységeibe, és amit néha ott látunk,
borzalommal tölt el, mivel itt tapintunk rá emberi természetünk gyökerére -
saját beteg szívünkre. Önzés, irigység, féltékenység, rosszakarat,
romlottság, ... gonoszságok, melyek megsebeznek másokat, és kapcsolatainkat
szétdúlják. Látjuk, hogy szükségünk van arra, hogy megértéssel legyünk egymás
iránt, egymás szívét lássuk, egymáshoz menjünk, és legyőzzük azokat a
korlátokat, melyek az emberiséget évezredek óta elválasztották egymástól.
Látjuk, hogy kétségtelenül szükségünk van mély belső tisztulásra és
gyógyulásra.
A közösség bámulatos iskola. Megtanuljuk itt a szeretet művészetét.
Megtanulunk itt igazi és tartós barátságokat kiépíteni. Megtanuljuk egymást
türelemmel elhordozni, és egymásért lenni. Megtanuljuk, hogy ne csak saját
javunkat, hanem a barátaink javát is lássuk. Megtanulunk igazi barátokká
lenni - olyan emberekké, akik odaszánják
egymásnak életüket.
Együtt élünk, mert megtapasztaltuk a legnagyobb dolgot, amit ember csak
megtapasztalhat. Megtapasztaltuk a szabadításunkat. Nemcsak minden igazságtalan
és szeretetlen cselekedetünk megbocsátását, hanem mindezekből a teljes
szabadítást és gyógyítást is. Jahsua, Isten emberré lett Fia ez a - mint neve is jelenti -
szabadítás. Odaadta értük az életét, hogy miénk lehessen ez a teljességre
törekvő élet a közösségben. Bárcsak megértenénk, hogy Ő nemcsak azért jött, hogy
halott vallásoskodást hozzon, mint ahogyan sajnos sokan állítják tévesen. Azért
jött, hogy igazi gyógyulást
élhessünk át, és hogy igazi barátokká legyünk, és egymást szívből
szeressük.
Természetes életet élünk, mert Istennel, aki a természetet teremtette,
szövetségben vagyunk. Természetesen és egészségesen táplálkozunk, természetesen
és illendően öltözködünk, természetesen és praktikusan hordjuk a hajunkat, és
... Mindent természetesen együtt végzünk, amit csak lehet közösen együtt
végezni. Minden ember, aki ezzel az Istennel szövetségben van, barátunk. És mint
barátok, nem vagyunk többé magányosak, hanem természetesen összetartozunk.
Belső értékeinket megtartottuk. Az emberiség ősi vágyáról álmodunk,
minden ember testvériségéről, olyan életről, melyben az emberek békében és
egységben élhetnek együtt. Ez az álom valósággá vált, és ehhez a valósághoz
minden embert hívunk. Nemcsak közösségi életre, mert minderre szabadítás nélkül
csak keserű ébredés következhetne. De minden embert hívunk, hogy megismerje Azt,
Akinek a szabadítása ezt a közösségi életet lehetővé teszi és véghez is viszi.
Ha többet kívánsz tudni arról, amit itt mondtunk, bátran felhívhatsz,
vagy írhatsz nekünk. És ha szívesen megismerkednél velünk, bármikor
meglátogathatsz.
Ahol minket
megtalálsz:
Németországban
négy helyen vagyunk megtalálhatók
- további címek és
információk a Web-oldalunkon.
.................
Gyűlöljük a háborúkat, viszályokat, éhinséget, gyilkosságokat,
igazságtalanságokat, birtoklási vágyat és önzést -
mindazokat a dolgokat, melyek tönkreteszik ezt a világot. Azt akarjuk,
hogy ennek mind vége legyen. Meg vagyunk győződve, hogy a szeretet és a békesség
új korszaka csak akkor kezdődhet, ha az emberek már MOST átélik minden nap ezt a
békét. Ez az új közösség, melyben nem a pénz és az önzés, hanem a szeretet
uralkodik.
A „közösség“ szó számunkra nem szervezeti cím, hanem a tartalmas életünk
kifejeződése. Azoknak az embereknek a jellemzője, akik egymást annyira szeretik,
hogy egy szív és egy lélekké lettek, egymással mindent önként megosztanak és
együtt élnek. Ajtónk és szívünk mindig nyitva áll.
Szeretnénk
Téged is megismerni.
Egy raj! Egy raj! Kint a fán egy méhraj függ!
Milyen izgalmas! Felugrani és kiszaladni egyet jelentett. Nemsokára ott
gyülekeztek kicsik és nagyok a fa körül, és elbűvölve csodálták a rajt, amint
vastag fürtben lógott az ágról, és zümmögött... Csodálatos látvány volt: egy
egész méhcsalád volt vándorúton, egy természetfeletti indíttatásnak
engedelmeskedve, amely mindannyiukat egyidőben egy irányba kormányozta.
Micsoda hatalom mozgat ezernyi méhet, hogy elhagyják régi kasukat, hogy
szorosan az új királynőjük köré csoportosuljanak és együtt kirajzzanak? Amint
végre megtalálják helyüket, csak egy dolog van előttük, hogy megalapítsák az új kast.
Ott minden méhnek megvan a maga helye és feladata. Feláldozó önátadásban éjjel
és nappal azzal vannak elfoglalva, hogy az egész nép jólétén fáradozzanak.
Önkéntesen megosztják egymással a mézet. Egyik méh sem tartja azt meg magának.
Egyik sem tartja meg magának a nektár lelőhelyének titkát. Sokkal többől áll az
életük, folyamatos adásból, megosztásból és örömtáncban kifejezett
kommunikációból.
Hát nem gyakorol ránk mély benyomást, látni ahogyan minden egyes méh a
közösségébe betakarít? Fel tudod ismerni a csodát, ami egy kis méh életében
rejlik?
A méheknek ebből a közösségi életéből mi emberek olyan sokat tanulhatunk.
Gondold csak el, mind élhetnénk így! Képzeld el, mind tudnánk egymásról így
gondoskodni, ahogy a méhek teszik. Barátságosak, türelmesek, szeretteljesek és
kedvesek lehetnénk egymáshoz, és senki sem rabolhatná el a békénket, és nem
szakíthatna el minket egymástól. Ha bárkinek valamire szüksége lenne, valaki
máris ott teremne.
Utópisztikusan hangzik? Vagy álmodozásnak? Talán. De te még sosem
álmodtál egy jobb világról, ahol nincs erőszak és gyűlölet, vagy nem kérdezted
meg soha sem magadtól, hogy az emberek miért bánnak olyan rosszul egymással?
Miért nem lehet ez másként? Miért nem lehetnek az emberek egymás barátai? Miért
nem szerethetnék egymást? Igaz barátság
- ki az közülünk, aki nem
vágyódik utána? Talán már gyermekkorodban kívántad, bárcsak lenne egy olyan jó
barátod, akivel akár vérszerződést is köthetnél -
amilyent az indián történetekben olvastál? Olyan szövetséget, amikor
mindannyian megesküsznek, hogy egymáshoz tartoznak, bármibe is kerül. Odaadom az
életemet érted, te is odaadod a tiédet énértem. Igazi, mély barátság: hogyan
nézne ki így a társadalmunk?
El tudnád képzelni, mi történne, ha mindnyájan ugyanezt az álmot
álmodnánk? És nemcsak álmodnánk, hanem együtt meg is
valósítanánk?
Szeretnénk Neked egy egészen új és valóban izgalmas dologról beszámolni.
Szeretnénk Neked egy olyan helyről mesélni, ahol mindezek az álmok
megvalósulnak...
| Tartalom | ||||||