[Home]

Isten összegyűjti a népét

Ez a zsoltár prófécia arra nézve, amire a Szentlélek az utolsó napokban hat.

Jahsua így imádkozott: „Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem." (Jn.17:21)

Amiről Dávid a 133. zsoltárban prófétikusan beszélt, valósággá vált, mert Jahsua ezt kérte Atyjától. Ahogyan az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 2:41-47 és 4:32-37 verseiben olvashatjuk, a 133. zsoltár valóságos kifejeződésre jutott az első gyülekezetben. Amit a Szentlélek akkor munkált, az nem bolondos eufória volt, nem is rossz gazdálkodás, mint ahogyan azt a nyugati világ keresztényei vélik. Nem, ez egyszerűen Isten szíve volt. Mint Atya, mindig is azt akarta, hogy fiai egységben éljenek együtt.

Pünkösdkor mindnyájan, akik Őt ismerték, közösséget alkottak, így senki sem volt köztük, aki szükséget szenvedett volna. Mindenhol, ahol a Szentlélek embereket vezetett Jahsua hitéhez, gyülekezetek jöttek létre. A Biblia attól kezdve a szentek közösségéről beszél.

János apostol a leveleiben világosan ír arról, mit jelent a gyülekezet: nem létezik Istennel való közösség, míg sötétségben vagyunk és saját életünket éljük (1.Jn.1:6, 2:9, 4:20). Világosságban járni annyit tesz, hogy olyanná alakulunk, mint amilyen Ő.

Az ember azonban vonakodik attól, hogy megváltoztassa a saját útjait. Sokan gondolják, hogy saját útjukat kell megtalálniuk nemcsak lelki területen, hanem a gyakorlati életben is. A kereszténységet szó szerint meghódította az individualizmus. Ennek ellenére most többet beszélnek a „keresztény egység"-ről, mint valaha. Sok őszinte keresztényben a testvérek közti igazi egység vágya kielégítetlen marad.Némelyek valami misztikus egységbe és szeretetbe kapaszkodnak. Jézus világszéles titokzatos testéröl beszélnek aztán.

János apostol a gyakorlati életről beszél: „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad." Hogyan szerethetek valakit - mégpedig úgy, ahogy Ő szeretett -, akivel nem osztom meg az életemet?

Amikor pünkösdkor eljött a Szentlélek az egybegyűlt tanítványokra, egy szív és egy lélek lettek (Acs.4:32). És miután a 3000 ember Jahsua hitét elfogadta, ezt mondja az Írás: „Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt." (Acs.2:44) Tehát senki sem a saját útját kereste. Csak egy út volt, melyet az apostolok meghirdettek és pünkösdkor a Szentlélek kinyilatkoztatott. Az egység és a szeretet valóságosan fejeződött ki, nem misztikusan.

Ezért mondta János apostol: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő éltetét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket ami atyánkfiaiért." (1.Jn.3:16) A 18. versben így ír tovább: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal."

Isten országa nem misztikus-lelki, hanem valóságos és megfogatható. „És ez szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok." (2.Jn.6) Egymással való életről, a szentek közösségéről szól.

Tehát az sem lehetséges, hogy a magunk „útján" keressük „Jézus követését". Jézus kijelentése ehhez sokkal radikálisabb: „Ha valaki énhozzám jön, és meg nem gyűlöli az ő atyját, és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és énutánam jön, nem lehet az én tanítványom. ... Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom." (Lk.14:26-27,33.)

Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy egy népet teremtsen magának. Egy népet, mely Őt szereti, Neki engedelmeskedik, Benne bízik.

Izráel nem ismerte fel a Messiást és megtagadta Őt, a Szentlélek ezért pünkösdkor új népet, lelki Izráelt alapított. Pál apostol Agrippa királynak az új Izráelről beszélt, a tizenkét törzs népéről, mely Istent szolgálja éjjel és nappal.

A hívás egyre hangosabb.

Jelenések könyve 18:4 hangja

felszólítja népét, hagyja el Babilont.

Hallod?

Isten összegyűjti népét. Vele vagy?

A görög „KOINONIA" szót a fordítók „közösségnek" fordították. Mit jelent a „KOINONIA" ebben az összefüggésben? „KOINONIA" annyit jelent görögül: részvétel, hozzájárulás, megosztás.

Ez a szó körülírta az első gyülekezet közösségi életét. Mindazok által kifejezésre jutott, akik megszabadultak, vagy ezután menekültek meg (47.vers). Teljes szívükkel elkötelezték és odaadták magukat a gyülekezetben való részvételre, hozzájárulásra és megosztásra.

részvétel - minden közös eredményben

hozzájárulás - teljes személyes odaadásban

megosztás - anyagi és pénzügyi javaikban

Ez azt jelenti, hogy ami csak vagy, amid csak van, amit csak teszel, egészen Krisztus testébe viszed. Ha mindenki megcselekszi a maga részét, és odaadja magát a KOINONIA-nak, mindene megvan, amire szüksége van (Acs.4:32).

KOINONIA az Ő országának gyümölcse a mi életünkben.